Rainforrest Challenge 2010
Off road, dzsungel, sár, eső…Malajzia , 2010 december.
A tavalyi ismerkedés után, az idén nagyobb csapattal indultunk, és több időt töltöttünk a versenyen, sok élményt, tapasztalatot gyűjtve.
Az utazás szervezése nyár közepén kezdődött a repülőjegyek keresésével. Akkor még az sem volt biztos , hogy hányan megyünk, és hogyan, mennyi időre, de mindenképpen szerettünk volna eljutni erre a csodálatos versenyre.
A tavalyi élménybeszámoló tulajdonképpen egész évben zajlott, mert a hazai versenyeken nagyon sokat beszéltünk a 2009-es RFC-ről. Így aztán szépen lassan ki is alakult a csapat, Lipóth Csaba, Lenthár Ádám, Ilyés Imre és jómagam alkottuk a magyar küldöttséget.
14 órás repülés után az egyiptomi Cairón át értünk nov 28.-án Kuala Lumpurba, Malajzia fővárosába. A repülőtér ajtaján kilépve megcsapott minket a 32 fokos meleg, és akkor hittük csak el igazán, hogy itt vagyunk.
Az első "hivatalos" programunk egy találkozó volt a verseny tulajdonosával és főszervezőjével, Luis J.A. Wee Úrral, az RFC irodájában. A bemutatkozás és a közös fotó elkészítése után csodálkozva böngésztük a falakon a képeket , ami a verseny több mint 10 éves múltját örökítette meg.
A következő napokban a város felfedezése volt a program, de hogy ne maradjunk autók nélkül, elmentünk az épp akkor nyílt Kuala Lumpur nemzetközi autó kiállításra. Rengeteg újdonságot, Európában nem látható autót és egyéb felszereléseket láthattunk. Egy szakmai napra látogattunk el, amiben nagy szerepe volt Góg Laci barátunknak, aki az egész kint tartózkodásunk alatt segített minket. Köszönjük László, hálánk üldözni fog.
AZ RFC
A verseny központja most is mint mindig KL volt, viszont a tényleges futam Johor Bharu városából indult , több mint 300 km-re KL-től. Ide egy bérelt Pajeroval mentünk amit már a verseny előtt lefoglaltunk egy helyi autóépítő műhelynél. A kocsi nem volt túlbonyolítva 32" Simex-ek, egy kis futómű tuning, snorkel, egy masszív –ARB lökhárító elöl- hátul, és csörlő természetesen. Mivel ez a kocsi "kísérő" autónak épült, pont elég volt arra amire nekünk kellett. Így is érdekes volt 300km-t megtenni ezekkel a gumikkal az autópályán, de a rendezők óva intettek minket az MT gumiktól, mondván nem tudjuk mi vár ránk a jungelben ha esős időt fogunk ki. Így maradtak a kocsin a Simexek…
Leérve Johorba, rögtön a szálloda parkolójába siettünk ahol már várakoztak a versenyautók. Előkertültek a fényképező gépek, és nem törődve az éjszaka sötétjével, buzgón készítettük a fotókat…(ha jól emlékszem pont így történt ez tavaly is..:) Másnap reggel már világosban érdekesebb volt a látvány, de sok idő nem volt a nézelődésre mert indult a konvoj a megnyitóra majd onnan a prológ helyszínére.
A MEGNYITÓ
A megnyitó egy mesébe illő palota kertjében zajlott( a helyi méltóság rezidenciája). Nem is értem hogy tudták ezt elintézni, hogy bemenjen oda több mint 100 terepjáró… az itthoni viszonyokat ismerve teljesen elképesztő volt, és ez itt Magyarországon biztosan elképzelhetetlen lenne. A szokásos néptáncosok mellett, volt még konfetti eső, meg egyéb pirotechnika látványosság, hogy a felhajtás minél nagyobb legyen…Egy motoros klub is eljött akik 300 db gyönyörű motorral álltak be a konvojba. Az esemény csúcspontja a johori szultán (Sultan Ibrahim Ibni Almarhum Sultan Iskandar) ékezese volt. Egy lélegzetelállító truck-kal jött, egy Ford F650- el, a közönség, a szervezők, és a 200 versenyző nagy örömére és ováciojára.
Aztán elindultak az autók mindenki át szépen a rajtdobogón. Természetesen mi megálltunk rajta, és a magyar zászló mellett készítettünk egy gyors fotót… Aztán az autók elindultak a prológ helyszínére ahol már gyülekeztek a versenyzők,nézők és az autók, hogy megkezdődjön maga a verseny ,és a küzdelem.
VERSENYZŐ NEMZETEK
35 4x4-es csapat, 4 ATV-s és egy Enduro motoros csapat regisztráltatta magát a kezdéshez a világ minden részéről: Oroszország(a tavalyihoz hasonlóan ismét ők jöttek a legnagyobb csapattal), Vietnám, Olaszország, Sri Lanka, Ausztria, Franciaország, Ausztrália, USA, Fölöp-szigetek, Indonézia, Kína és Malajziából. Továbbá hivatalos támogatók a média képviselői, szurkolók jöttek még Magyarországról, Németországból, Thaiföldről, Singapurból, Indiából, Lengyelországból és Spanyolországból kétszáz fölé emelve a 4x4-es felvonuló konvoj létszámát.
PROLOG
A prológ gyakorlatilag mesterséges akadályokból állt ugyan azon a területen mint tavaly, még néhány gödör is hasonló volt, csupán a feladat különbözött. Talán még egy kicsit lehetetlenebb akadályok elé állítják itt a versenyzőket rögtön a legelső napon, mint amivel kint a dzsungelben találkozhatnak. A csörlők itt is főszerepet kapnak, de akadnak teljesen más jellegű speciálok is. Volt un. "gyorsasági" speciál ahol tényleg csak a gázt kellett nyomni, egy teljesen sík terepen, amolyan rallye-s fílinget kölcsönözve a dolognak. Volt olyan ahol hidat kellett építeni az előre odakészített gerendákból a gödrök fölé. Miután átmentek rajta, a hidat szét kellett bontani, és visszaállítani az eredeti állapotot a következő versenyzőnek.
Az első nap érdekessége az volt, hogy csapatversenyt hirdettek a szervezők, 3 autót soroltak egy csapatba. Akkor volt teljesített a feladat, ha mind a 3 autó megcsinálta speciált. Természetesen egymást segítve, csörlőzve kellett megoldani a feladatot, ami azért nem volt egyszerű…Képzeljük el a következő 3 autót egy csapatban:Egy Osztrák sofőr Maláj navigátorral egy Jeep-el, egy Orosz páros egy Suzukival, és egy Maláj páros szintén egy Suzukinak álcázott épített géppel. Voltak itt nyelvi és egyéb nehézségek, külön érdekességet jelentett az, hogy a sokféle náció egy cél érdekében küzdött. Azért az Európai kreativitás itt is igen erősen kidomborodott, így ez a csapat szinte minden specet megnyert a prologon…Nagyon büszkék voltunk az Osztrák barátunkra, aki mégiscsak a "szomszédból" való… Az utolsó autók már sötétben fejezték be a prolog első napját.
A második napon ugyan azon speciálok voltak, viszont egyénileg kellett leküzdeni őket…Az első naphoz képest a pályák jóval nehezebbek lettek, hiszen a teljes mezőny egyszer már átment rajtuk. A kínai csapat bátor autózása egy jó kis bukfenchez vezetett…
A helyi szokásoknak megfelelően, a benzines turbós motorok voltak a többségben. A hangjuk hihetetlen volt… Elvétve lehetett azért hallani egy-két diesel hangját is.
Mire mindenki befejezte a második napra kijelölt speceket, már dél is elmúlt…Elmentünk feltölteni a készleteinket, mivel innen a konvoj egyenesen az első táborhelyre vonult a jungelbe… A menetoszlop átment a városon rendőri felvezetéssel és biztosítással. Minden csatlakozó utat lezártak,még a három sávos autópályát is(!) Mindenhol rendőrautó és motor volt, nagyon vigyáztak ránk...
A VERSENY
Aztan írány J.B.-bol északnak, több mint 150 km.t autópályán(!!!).Mire lefordultunk az utolsó kis falunál még egy tankolás, és innen már tényleg be a jungelbe. Este későn érkeztünk meg, az első táborhelyre, mivel összevárták egymás a médiás autók. Szerencsénkre teljesen sima utunk volt , minden gond nélkül értünk oda. Aztán nekiálltunk tábort építeni,és alvás. A tábor építése kimerült egy nagy ponyva kifeszítéséből, ami alá beraktuk a szétnyitható ágyainkat. Érdekes hangok közepette töltöttük az első éjszakát, de minden rendben volt nem evett meg minket semmi.
Reggel aztán kezdődött az igazi verseny. Hat speciál volt kijelölve, elég változatos feladatokat állítva a versenyzők elé. Az első tábor speciáljait még csak bemelegítésnek szánták a szervezők. Volt köztük egész egyszerűen megoldható , úgymond játékos feladat is. Aztán természetesen volt keményebb, itt megint a csörlőké és a navigátoroké volt a főszerep. Érdekességként említhetjük, hogy két olyan speciál is volt ahol csörlőzés közben tilos volt a hajtást használni. Egész nap mentünk és néztük a küzdelmeket. Néha az eső is eleredt de nem volt még akkor vészes a dolog. A következő éjszakát végig szemerkélő eső, és a sri lanaki csapat flex hangja melett töltöttük…(este 7-től reggel 6-ig szereltek). Reggel aztán eligazítás és táborbontás, majd irány a következő táborhely. Mi egy rövid szakaszon még a mezőnnyel mentünk, aztán irányba fordultunk és vissza a fővárosba. Így egész könnyedén vettük ezt a pár napot, a neheze persze csak ez után következett volna…
Ami aztán így is lett.
A verseny további szakasza igazán embert és gépet próbáló volt, a tavalyi "esőmentes" RFC-nek itt nyoma sem volt. A Camp II-III.-ra már csak 21 csapat maradt talpon, ami ezután jött az sokkal nagyobb kihívást jelentett mint az előzőek. Csörlőzés, folyóátkelés és hatalmas mocsarak vártak a versenyzőkre. A verseny feléhez közeledve már többeken látszott a kimerültség és a fáradság jelei, műszaki problémákkal fűszerezve. A szokásos fantázianevű szakaszok ezután következtek. A "Terminator" nevű szakasz volt az első igazán nagy falat. Már itt látszott , hogy a lényeg az lesz, ki is tudja majd végigcsinálni a verseny teljes távját…
A Twilight Zone aztán megmutatta az RFC igazi arcát…a rendezők figyelmeztettek rá, hogy erről a szakaszról kijönni még eső nélkül sem gyerekjáték, de ha az eső elkezd esni készüljenek fel a legrosszabbra. Ezért 3-4-es csoportokba osztották a mezőnyt, biztosítva ezzel hogy mindenki számíthat a másik segítségére baj estén. Már rögtön a szakasz elején csörlőzni kellett, sejtetve ezzel a versenyzők előtt álló hosszú és kemény harcot. Ez a 10km mindent magába foglalt amit az RFC adhat a szó legextrémebb értelmében. Ez a szakasz nem csak egyszerű csörlőzésekről szólt, hanem órák hosszat tartó küzdelemről ami még a legrutinosabb versenyzők szakértelmét is próbára tette. Történt ez azért mert az eső nem kímélte a versenyzőket, megnehezítve ezzel az amúgy sem könnyű szakaszokat.
Hat csapatból csak kettő jutott ki időben a TZ-ból, a többiek ott voltak kénytelenek tölteni az éjszakát ahol éppen voltak…a Nagy mocsár közepén, átázott talajon, néhány csúszómászó társaságában…
Összességében a TZ – on való átkelés jelentette a legnagyobb küzdelmet a verseny során, acélidegeket és maximális kitartást kívánt. Akiknek viszont sikerült, felejthetetlen élményeket szereztek. A szervezők miután mindenkit ki tudtak hozni a TZ - ból úgy döntöttek, törlik a következő napra kiírt speciálokat így csak a "beach finale" maradt hátra. Az utolsó 12km-es szakasz a dél-kínai tenger partján aztán már igazi örömautózás volt…
A mezőny aztán visszatért a Johor Bharui hotelbe, ahol a díjkiosztót tartották. Habár kupát csak a kategória győztesi kapnak, mindenki nyert egy kicsit az idei RFC-n. A 10 nap alatt legyőzték a természetet , és fantasztikus élményeket szerzetek.
Részünkről, a verseny a Camp I.-ig tartott, de így is megfogadtuk, hogy ha tehetjük az idén is visszamegyünk, talán egy kicsit még tovább, még mélyebbre a Maláj dzsungelbe…
RFC Team Hungary
Fotó és szöveg:Szabó Attila Aticar,Szabó Emília(fordítás)
További képek a témában:
RFC 2010 - Malaysia
RFC 2009 - 3. rész JUNGEL
Rainforest Challenge 2009 Malayzia Fotovietnampress
Rainforest Challenge 2009 Malayzia
Archívum: Rainforest Challenge 2009.